Mivel fanatikus vagyok, ezt is megnéztem újra, és még párszor szándékozom is. Tetszik a zenéje a története, A cd-t szülinapomra megkaptam kedves barátnőmtől (ez úton is köszi-köszi :P ) így elég gyakran hallgatom.
Gyakorlatilag ugyan abban a szereposztásban sikerült megnézni mint novemberben, azzal a különbséggel, hogy nem Mikó István volt Herskovics, hanem Melis Gábor. Mikó nagyon hiányzott a darabból, az arcjátéka a privát poénjai, és még sok minden. Melis Gábort sokszor nem lehetett érteni, hogy mit énekel, és a Csalás és öncsalás sem volt az igazi, hiányzott belőle az a plusz amit Mikó István belerak.

A többi szereplőt ugyan az alakította mint amikor először láttam.

A Jiddishe bluesnál, a broadway feliratról Máté olyan magasról ugrott fel, hogy majd megállt a szívem, hogy most kitöri a lábát, Szilvit is úgy lekapta mint a sicc, és már ugrottak is táncolni, Igen rájöttem időközben, hogy későn kezdték őket leengedni, ezért volt erre szükség, de mindig frászt kapok, amikor így ugrálnak.

Árpi és Ágota most is tökéletes összhangban játszottak, ahogy Máté és Szilvi is. Ez a darab nagyon szívem csücske lett az első pillanattól fogva, és lehet, hogy ezért elfogult is vagyok.

Szilveszter megint elrontotta a nagy dalát, bár most nem hamisan énekelt, hanem egyszerűen belezavarodott a szövegbe, aztán meg kihagyott egy sort. Ettől eltekintve megint ijesztő volt, a megőrülése és a vágyakozása.

Ismételten sikerült frászt kapnom amikor lövöldözni kezdett, pedig most még tudtam, is hogy most fog jönni, de a mellettem ülő hölgy annyira megijedt, hogy majd kiesett a székből, és ettől sikerült nekem is ugranom egyet.

Nem tudom, hogy hányszor leszek képes megnézni, de jelenleg úgy érzem, hogy képtelen lennék megunni és még sokszor látni szeretném.