A történet:

Bicska Maxi (Dolhai Attila) a legnagyobb gengszert aki csak a Sohoban él, elveszi Peachum (Balikó Tamás) a koldus király lányát Pollyt (Szinetár Dóra).
Bicska Maxi és Polly esküvőjén ott van az egész banda és megjelenik a rendőrfőnök is Tigris Brown (Szabó P. Szilveszter) akiről kiderül, hogy Maxi régi katona társa.
Az esküvő után Pollyt szülei hazahurcolják, és kifaggatják, hogy mégis mi történt.
Peachumné (Siménfalvy Ágota) elmegy Maxi szeretőjéhez Kocsma Jennyhez (Peller Anna), hogy némi pénzért cserébe jelentse fel Maxit azonnal ,ha oda megy hozzá a bordélyba. Maxi persze hamar megjelenik Jennynél, aki megteszi a feljelentést Maxit pedig lecsukják. Polly mint hű hitves rohan a börtönbe ahol kiderül, hogy Maxi egyébként már nős, méghozzá Tigris Brown lányát Lucyt (Szendy Szilvi) vette el, ám erről még maga a rendőrfőnök sem tud. Maxinak szemlátomást nincs esélye menekülni az akasztás elől, ráadásul mindenki cserben hagyja. Aztán egy „Brechti” fordulattal a végén megmenekül.

Az a szépsége az egész előadásnak, hogy a néma filmek korszakát idézi, mind a jelmezek, mind a végig jelenlévő vetítő miatt. A történet elején mindenki felvonul, a kivetítőn pedig a némafilmek stílusában megtudjuk, hogy kit is látunk. Minden dal elején megjelenik újra a vászon és megtudjuk a dalok címét. Nagyon tetszett ez a megoldás.

A díszlet zseniális, az összes „épület” be van döntve, és néha a szereplők is bedőlnek, amitől még szürreálisabbá válik az egész darab. Az összes szín a fekete a fehér és a vérvörös.

A cápadal, melyet Kocsma Jenny (Peller Anna) énekel, a legelső és már itt letaglózódtam, pedig itt még csak a szereplők bemutatása történik meg. Anna hangja tökéletesen visszaadja azt amit az ember egy sanzon énekestől elvárna.

Dolhai Attila azért okozott kellemes csalódást, mert Őt mindig csak szerelmes ifjúként láttam eddig, de ebben a darabban szerencsére megmutathatja egy másik oldalát is, mert itt aztán mindent ellehet mondani róla, csak azt nem, hogy egy álmodozó.

A másik nagyon meghatározó dal az ágyú dal, amit Szabó P Szilveszter (Tigris Brown) és Dolhai Attila (Bicska Maxi) énekelnek. A dalban elmesélik, hogy milyen volt katona társaknak lenni, és kiderül, hogy nem feltétlenül csak barátok voltak…

Akiben még kellemesen csalódtam az Szinetár Dóra volt, azt tudtam, hogy jó színésznő, de sosem volt az igazán nagy kedvenceim egyike, viszont amit ebben a darabban alakít az valami fenomenális. A ballada a kalózok szeretőjéről Polly dala közben olyan átélés van az arcán amitől gyakorlatilag megijedtem.

Sokat lehet nevetni a darab alatt, de nagyon elgondolkodtató is, és szinte minden korba átültethető.