Fuu hát hol is kezdjem. Annyi minden kavarog a fejemben így előadás után, hogy csak ontanám a sok sületlenséget.
Igazság szerint a történet igen csak nyomasztó, de egyben magával ragadó is. Egyszerre két térben is játszódik. Van a vasút állomás Ibusáron ahol Jolán (Siménfalvy Ágota) dolgozik, aki megírja a szerelemtől és romantikától csöpögő operettjeit, ehhez a képhez tartozik a baloldalt található konyha, ahol anyuska (Lehoczky Zsuzsa) olvassa ezeket. Anyuska olvasása alapján a történet megelevenedik. Az operettben Jolánból hercegkisasszony lesz, Anyuskából pedig főhercegné. A huszárok kapitánya Jolán „szerelméről” Misiről lett megmintázva, akit Mészáros Árpád Zsolt elevenít meg.
Jolán és a herceg kisasszony kérőjét Földes Tamás alakítja. Az operettben, az álomvilágban, belőle lesz majd a gonosz kém :o)
Amikor nem az operett által teremetett álom világban, hanem úgymond a valóságban jár a történet végig jelen van egy nyomasztó érzés, amit önmagában a tér és a látvány is kivált, de a szereplők vívódása leginkább Joláné az amit ezt még nyomasztóbbá teszi.
Amikor Jolán és Misi egymásra találnak aztán a férfi egy csocsi felszólítással otthagyja már láthatjuk, hogy Jolán teljes világa mitől is borult el.
Földes Tamás folytonos könyörgése Jolán irányában, már-már szánalomra méltó, és megsajnálandó. Azt a hitelességet amivel Földes Tamás eljátssza Vargányai Gusztáv alkoholista állomás főnök szerepét, szavakkal leírhatatlan. Néhol ugyan humoros az Ő megjelenése mikor csak átszalad a díszleten egy „baszki várjá má meg” felkiáltással, vagy amikor Jolánt győzködi, de a szánalmas kisember egy pillanatra sem tünik el.
Siménfalvy Ágota számomra 
megdöbbentő hitelességel játszotta el a megtört vénlányt. Amikor egyik percről a másikra kellett áttérnie egy egy operett jelenetre mintha kicserélték volna, már mosolygott vidám volt, hozta a másik szerepe szerinti karakterét. Ezek az éles váltások nagyon lenyűgöztek, hogy így pikk-pakk ment, Tudom, hogy a színészetnek pont ez a lényege, csak annyira fájdalmas pillanatokat kellett megélnie Jolán ként, hogy meglepő volt, a hercegkisasszonyos váltás. Le a kalappal előtte :o)
Mészáros Árpád Zsoltnak továbbra is remekül állnak, az aljas-csibész karakterek, mint pl Kleiserman Mihány. Igaz így összesen egyszer jelenik meg, pontosabban kétszer, de ez egy jeleneten belül történik, csak két történet elmesélésével. Nem tudom, hogy hogy tudja, ilyen lazán ledobni magáról a ruhát egy rakás vadidegen ember előtt és eljátszani az „ágy” jelenetet méghozzá egy paddal :o)
A huszárok kapitányaként sokszor megjelenik Bajkhállloy Richardként. Peckes szájtartása és kackiás bajsza már önmagában nevető görcsöt eredményez, de amikor szándékosan hamisan és hangosan énekelve hirdeti szerelmét az a tetőpont.
Az operett jeleneteknél viszont hasunkat fogva gurultunk a nevetéstől. Kisebb sokk hatásként, eltapostak, kardtokkal majdnem lecsaptak, kabáttal majdnem kiverték a szemem stb. éljen az első sor :o) ez olyan szempontból nagyon jó volt, hogy teljesen bele tudtam élni magam a darabba gyakorlatilag a díszlet egy részének érezhettem magam.
Ahhoz képest, hogy félve mentem a darabra, nagyon kellemesen csalódtam, és nagyon jól szórakoztam. Egész utón a jelmezeken nevettem. Ágota ájulásairól nem is beszélve.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert ugyan rengeteg humor van benne, de az eredeti történet komolyságával ezt remekül ellensúlyozzák, és így egy élvezhető darab született meg.
