6 évet vártam rá, hogy láthassam, mert mindenképpen Árpival szerettem volna megnézni. Sokkal jobban tetszenek a dalok az Ő hangjával. Mivel gyakorlatilag azonnal elkapkodták rá mindig a jegyeket, így esélytelen volt, hogy megtudjam nézni, úgy ahogy én szeretném. Aztán jó pár év kimaradt a színházazásból, és november óta jó pár helyet találtam, ahol néha jobb jegyeket lehet venni, mintha bemennék a színház pénztárába, így sikerült a szereposztás „kihirdetése” után jegyeket szerezni.
A szereposztás, maga volt a tökély. Wolfgang szerepében: Mészáros Árpád Zsolt, Constance megformálója Vágó Zsuzsi, és Colloredo herceg érsek pedig nem más, mint Szabó P. Szilveszter. (Aki egyébként barátnőm, állandó színházba járó társam nagy kedvence :o) ) Ezzel mindenki megkapta amit akart. Itt jöttünk rá, hogy jobb a 16.sor a földszinten, mint az erkély.
Nagy várakozással indultunk neki, és szerencsére senki nem csalódott. Azt leszámítva, hogy a hangosítás rémes volt, így Szilvesztert nem mindig lehetett érteni, ahogy a kórus dalokat is csak kisilabizálni lehetett.
Ameddig Árpi nem lépett színpadra rettegtem, hogy nehogy megváltozott szereposztás legyen. Aztán az első dalánál a Zene az vagyok énnél történt egy kis vicces jelent. A dal végén vagy egy kis határszünet, és a dal alatt felemelik Wolfgangot és Amadét aki a darab végéig vele marad. (Amadé a gyerekkori énje Wolfgangnak). Az első sorban pedig felkuncogott egy lány (amit teljesen megtudok érteni, hiszen Árpi a feje fölött vigyorgott a nézőkre) mire Árpi viccesen lepisszegte a közönséget, és rámosolygott a lányra. Ettől a kis közjátéktól tovább tartott a hatásszünet tovább tartott mint kellett volna. Ez nagyon- nagyon aranyos volt :o)
Árpi minden várakozásomat felül múlta, az Árnyékdalnál zengett az épület, utána pedig attól féltünk, hogy össze is dőlt akkora taps vihar és ujjongás volt. Úgy éreztem, hogy nem hiába vártam éveket és rettegtem az utolsó utáni pillanatig, hogy Ő játszon.
Vágó Zsuzsi Constance dalát olyan áthatóan énekelte, hogy szinte tátott szájjal néztük. Sok változatban hallottam már, de a Zsuzsi féle a tökéletes amit milliószor képes vagyok meghallgatni egymás után. Jól játssza a feleséget, akinek már semmi nem számít. A Forog a tánc közben a pörgés közepette elcsuklott ugyan a hangja és ezért kihagyott egy sort, de aki nem ismerte a dalt annak fel sem tűnt szerintem, mert ugyanolyan hévvel és átérzéssel folytatta tovább ott ahol abba hagyta.
Szilveszter Collorédoja, azért volt egy kicsit csalódás nekem, mert a hangosítás nagyon rossz volt, így nem igazán tudtam átérezni a Győzedelmes Zene szó minden érzését, de Az egyszerű út Wolfgang és Colloredo duettje hatalmasra sikeredett. Azt hiszem, ez volt az első alkalom aznap este, hogy Szilveszter mikroportja rendesen szólt.
Annyira túlpörögtem az előadástól, hogy gyakorlatilag egész éjjel nem tudtam aludni, és a Forog tánc járt végig a fejemben, még másnap sem tudtam kiverni belőle.
Legnagyobb bánatomra leveszik a következő évadban a repertoárról, de ha ezt tényleg azért teszik, hogy visszahozzák az Elisabethet akkor legalább egy zseniális darabot kapunk vissza egy másik zseniális darabért cserébe.
